Számtalan bizarr szála van a Völner–Schadl-ügynek, de a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International jogi vezetője a más ügyekben szerzett tapasztalatai alapján úgy látja: a főszereplők maguk alakították ki a vádirat szerinti „korrupt bizniszt”, azt nem felülről osztották ki rájuk, ahhoz nem kellett előzetesen engedélyt kérniük „a nagyfőnöktől”. Amíg nem sértettek magasabb érdekeket, addig ezt működtethették, amikor „egyesek rájöttek, hogy ebből lehet bizonyos hasznokat húzni, akkor bekéretőztek” – mondja a Dellában Ligeti Miklós, akit a perbeli védekezés – ha nagyon messziről indítva is, de – emlékeztet a frankfurti Auschwitz-perre, ahol mindenkiről az derült ki, hogy „hatáskör és funkció nélkül csak úgy lézengett Birkenauban”.